2011. szeptember 1., csütörtök

Apa kezdődik,Apa keeezdőőődik!!



Ki ne emlékezne a pár évvel ezelőtti reklámra, melyben a kisfiú az apukáját hívja, mert kezdődik a közös film, mely persze a profi technikának hála akkor kezdődik, amikor mi akarjuk. No, nem minden van így. Mert ha így lenne, Tomi lehet, már 2 hónapja suliba járna, mert már annyira várta. (hihi nem tudja még mi vár rá) így ma volt az első tanítási nap. 

Már tegnap délelőtt, amíg Adél oviban volt, alig találta fel magát. Csak kóválygott, mint a mérgezett egér. Aztán este alig bírt elaludni és éjjel is többször felébredt, hogy ugye nem késünk el. Persze reggel már bírt volna aludni. ;)
Én már fél 6 kor felkeltem, mert még volt cucca, ami nem volt összepakolva... a fene vigye, a lakásfelújítást minden össze van zsúfolva és el van barikádozva. De azért sikerült nagyjából összeszedni mindent. Még szerencse, hogy a ruháját már kikészítette tegnap, a farmer halásznaciját (amit már 5 éve nyúz. Igen már 2 évesen is hordta akkor bő hosszúnaciként) a Keresztapás pólót, hogy a Kereszt Apó elkísérje az első napon. A táskája ólomnehéz volt, mert az összes tankönyvet vinniük kellett. Szegény, amikor a hátára emeltem rendesen megtántorodott, de hááát nem hiába rocker gyerek megacélozta magát és vitte hősiesen az első dombig ahol majdnem hanyatt esett. Na, ott átvettem tőle. Sikeresen oda is értünk a suliba 3/4 nyolcra!!! Ami nagy szó nálunk. ;) Ő nyomban bevágódott a kis barát(nő) je mellé a második padba. Egymástól függetlenül mondta mindkettő a tanító néniknek, hogy egymás mellett szeretnének ülni. Eddig úgy is van, remélem nem lesz fecsegés a vége. Adél bekísért minket:"Meg néztem milyen is az az iskola!" 
Aztán otthagytuk a nagyfiút és nyargaltunk az oviba. :) Ahol Adéllal együtt 5! gyerek volt. Fura volt a csoport szobában az a nagy csend. Aztán haza jöttem, mert az iskolás leadta a rendelést:"Anya ma Herkentyű Burger legyen!" Na, herkentyű nem lett, csak Burger... az az darált marhahusiból mini hamburger. Persze Kerecsen kiskukta "dalos" segítségével. 

Fél 12 re mentem vissza érte. Éppen az udvaron futkostak játszottak. Azt mondta jól érezte magát és holnap is megy! A tanító nénik is dicsérték Szóval összességében eddig pozitív a dolog. És, még amikor Adélt elhoztuk az oviból még a kiscsoportos lányokat is meg tudta kergetni… mert ők azt szeretik. :D

Délután fél 5 kor szülői. (még mindig van egy kis fura érzésem attól, hogy szülőire kell mennem...nekem... :) )


Képek később!!

2011. május 19., csütörtök

Ma történt...

2011. május 18., szerda

Madarak, fák és a hajó

Idén május 8-án volt a Madarak Fák napja. A gyerekek már napokkal korábban kezdték a programozását, hogy ők biza menni akarnak, mert az ovónéni azt mondta lehet madarakat nézni, meg hajózni. Aztán láttam is kiplakátolva, hogy reggel nyolckor madár-nézés a Mólónál az első 30 főnek hajóról. Persze tartottam tőle, hogy rossz idő lesz, erre a gyerekeket is felkészítettem lelkiekben, mint ahogy arra, is hogy lehet nem leszünk benne, az első 30-ba amilyen a mi "szerencsénk"... Így nem is keltünk korán...csak amikor szoktunk negyed 8 kor. De dicséretükre legyen mondva 7.40-re már megreggelizve felöltözve nyüzsögtek. Így nem volt más hátra mint Kerecsent belezsuppszolni a hordozó kendőbe. Papa segítségével leautókáztunk a partra. Mikor leértünk sehol senki, nem sokkal később jött a egyik utcánkbeli ovis társ gyerek, majd még szállingóztak az ovinkból. De negyed 9 re se voltunk még 10-en se rajtunk kívül. Hajó sehol... szervező se!! Aztán fél 9 felé többiek feladták a várakozást. Addigra be is borult az ég, és a Mólón amúgy is mindig fújó szél is feltámadt. Ekkor már mi is kezdtünk egyre csalódottabbak lenni. Már éppen indultunk haza, amikor jött a srác aki a hajós jegypénztárban van. Ő mondta, hogy a hajó csak 9 kor indul, de nyugodjunk meg jön és lesz hajózás ingyen. :D Ekkor már csak 10 perc volt kilencig így már csak azért is kibírtuk. Az első 30 fő... hát összesen voltunk 10-en, abból mi 5-en. ;) Nem sokkal később már fel is tűnt a hajó. A gyereket nagy izgalommal figyelték a kikötő hajót. Adél persze mikor kikötött a hajó és be lehetett volna szállni, berezelt, de sikerült rá venni, hogy ugyan már jöjjön, mert nem lesz senki aki vele maradjon. Végül ő élvezte a leginkább a majdnem egy órás hajó utat. Tomi inkább csak a hajó személyzetétől kapott plédbe burkolódzott, míg Adél fel s alá szaladgált. :)

 A Libásnál a hajó jól kihúzódott a nádas felé így, elég sok vizi madarat láttak a gyerekek.



 Kerecsen meg rájött hogy nem mozog a hordár... vagyis ülök/állok és nem sétálok így ő inkább cicire kéreckedett. Ami elég érdekes volt hogy egyszerre tartsam őt, a kendőt, a plédet és a cici is a szájába legyen, de azért elég diszkréten is tegyem nehogy valakinek zavarja a szemérem érzetét, hogy a fiam mellből eszik. Szerencsére sikerült mindezt megoldani így nem ordította végig a hajókázást.


  Az idő persze hideg és szeles volt, de élmény volt ez az egy óra, szinte észre se vettük és újra a keszthelyi Mólón voltunk. El indultunk hazafelé, mert azt hittük ennyi volt a program mára. De a pavilon sornál összetalálkoztunk a gyerekek egyik ovis csoport társával meg az anyukájával, aki mint ovónéni a meghírdetett vetélkedő egyik állomásán lett volna. Ők is azt hitték lenn a parton lesz a vetélkedő, de aztán kinyomoztuk, hogy a Helikon parkban lesz. Tehát innen csoportosan át galloppoztunk a parkba, ahol már meg találtuk a többi ovis-t.A vetélkedő során parkban körbe nyolc állomáson kellett 4+1 bónusz kérdésre válaszolni a gyerekeknek, persze mi szülők súghattunk, de több ízben  is meglepődtünk, hogy mennyi mindet tudnak a gyerekeink... amiről volt hogy nekünk fölnőtteknek lövésünk se volt. Szóval le a kalappal a picurok előtt. Minden helyes válaszért egy színes madárka matricát kaptak a fa alakú táblácskájukra. Végül 32 madarat gyüjtöttek össze. Ezzel holtversenyben lettek a 4-ek. Egy madaras könyvet, meg egy doboz zsírkrétát nyertek.
Egy asztalon voltak kitéve kitömött Magyarországon honos madarak pl. egy Kerecsensólyom. A gyerekek nagyot vidultak rajta.
A szerencsénk persze csak a verseny végéig tartott ki, mert ekkor eleredt az eső, de sikerült édesapámat riasztani hogy vigyen minket haza kocsival. Így éppen ebédre haza is értünk.
Délután mozizást rendeztünk megtartva a hajós filinget, a Karib-tenger kalózait néztük és ilyen chip-et ettünk, persze csak egy csomaggal.

2011. május 16., hétfő

Sólyom "végveszélyben"

3 hete múlik holnap a történet kezdete...
Kerecsen megkapta a 2. hónapos oltását. Másnap(szerda) belázasodott, ahogy azt a tesói tették rendre szintén az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Nem paráztam,már harmadjára. Mondjuk az kicsit fura volt, hogy olyan "érdekesen" nyeldekelt.Mintha valami szorítaná a torkát. De arra gondoltam, biztos megint csak "spórol", vagyis bukna, de visszanyeli, amit betett ki nem adja. :D De aztán másnap már többet csinálta, és párat köhögött is... aztán egyre többet . Szombatra már annyira fokozódott a dolog, hogy evett egy picit, köhögött, evett köhögött, persze alvás közben nem csak ha ébren volt, vagy evett, így arra gondoltam hátha fáj a torka.Így persze örültünk ha aludt, mert nem szenved. Ügyeletre nem vittem be, mert a mi dokink volt az ügyeletes, az meg mindig csak lepattint, hogy amíg nincsenek kifejlett tünetek addig menjünk haza, és mivel láza nem volt.... Vasárnap május elseje elmentünk sétálni, végig aludta, szépen köhögés mentesen. Aztán éjjel arra ébredtem, hogy köhög és fuldoklik, szopni se kért, kendőbe tettem sétáltunk a lakásba megnyugodott visszaaludt. Reggel irány a gyerek orvos. Aki közli, hogy ő semmit nem lát/hall és láza sincs így biztos félre nyelt vigyem be a kórházba. Haza jöttünk, hogy összeszedjünk cuccot a kórházasdihoz. Addig se sokat evett, de ekkor már miattam se ment a szopi. Persze bőgtem az idegességtől, aggódástól,mert amúgy hála az égnek a gyerekeim nem beteges fajták, két kezemen megtudom számolni hányszor voltak a nagyok betegek, így a gyerekorvost se sűrűn látogatjuk nem hogy a kórházat. Bementünk. Ott néztek rám nagy szemekkel hogy vajon mit nyelhetett félre, ha csak anyatejet kap. Az ügyeletes orvos az a külföldi származású doki volt aki anno egyszer Tomitól vett vért, eléggé megkínozva így egy kicsit tartottam a dologtól. De szerencsére kedves rendes volt. :) Az osztályra való felvétel előtt elküldött minket röntgenre, hogy nincs-e tüdőgyuszija vagy esetleg tényleg nem-e nyelt félre. Míg várakoztunk szerencsére kisfiam megemberelte magát és én is lenyugodtam, sikerült szopni neki. Igaz köhögött, de köhögött és evett tovább. Sokat. Volt egy kis kavarc, is mert a röntgenbe azt mondta a srác várjunk a leletezőnél, közben meg az osztályon kellett volna, már égre földre kerestek minket. Végül megtalált az ápolónő, felmentünk a gyerekosztályra. A doki azt mondta fel kéne venni megfigyelésre, mert nem eszik és nehogy baj legyen. De amikor mondtam, hogy sikerült megetetnem, és megígértem hogy ha megint neki áll fuldokolni azonnal beviszem szerencsére nem kellett végül maradnunk. Mondjuk nem is tudom mi lett volna velünk odabent, mert  Kerecsen még sose aludt kiságyban, hanem velem egy ágyban hozzám bújva, így azt nehezen kiviteleztük volna kórházi körülmények között.
Persze köhögni köhögött tovább, de fuldokolni nem fuldokolt többet. Enni is evett többet mint amúgy szokott. És egyre kevesebbet köhögött. Már napok óta egyet se. :) Szóval asszem le kopp-kopp ezt megúsztuk, a szoptatásnak is nagy szerepe volt ebben.
Ideje!
Jövő héten oltás. ;)
De azt hiszem renitens leszek, és valahogy elblicceljük.
Valahogy.

2011. május 6., péntek

Megfordult megfordult

Gyors és rövid bejegyzés.
Kerecsen átfordult a hátáról a hasára.Napok óta már befordult az oldalára és majdnem átbillent, de ennek ellenére meglepte a dolog bömbizett hozzá rendesen.Arra fordultam oda! :D

2011. május 4., szerda

Mi meg az iskola

Ahogy nem rég megemlékeztem róla Tomi már 7 éves lett. Így már nincs kecmec szeptemberben kezdi a sulit. Apával már régóta megy az agyalás hova is menjen. Szívem szerint a helyi magánoskolába adnám: Alacsony létszám, gyerekközpontú, hagyományőrző, szimpatikus, családias. Csak sajnos fizetős. Így hát nem nekünk találták ki. :(
Így most hogy már élesre fordul a dolog megnéztük a kínálatot. 
Randolder 
Egry
Ranolder : katolikus általános iskola. A volt Szendrei épülete. Én ugyan katolikus közép suliba jártam, de nem ez az elsődleges szempont, hiszen nem járunk templomba, és nincsenek megkeresztelve a csemeték. De itt  kisebb az osztálylétszám 16-20 fős osztályok vannak így lehet, több idő jut 1-1 gyerekre. Aranyosak, kedvesek a tanító nénik. De ez messzebb van. A termek se olyan modernek, világosak.

Egry: Én is, az unokahúgaim, sőt a tesóim is odajártak, így mondhatjuk, otthon vagyunk itt, a tanárokat is ismerjük ki milyen. Körzetileg is idetartozunk. Közel is van. A termek szépek világosak. De magas az osztálylétszám. 


Végül apával úgy döntöttünk legyen az Egry. Nyílt napon megnéztük a tanító néniket is. Találtunk kedveset, rendeset, humanisztikus módszer szerint oktatnak. Elmentünk beíratni a nagylegényt, Kerecsen velünk volt, a nagyok meg oviba. Na, beiratkozáskor már volt egy amolyan furcsa érzésem.
-Nagyon ragaszkodnak ahhoz az osztályhoz? Baj lenne, ha esetleg nem oda kerül?
-Persze tudjuk, a másik tanító néni páros sem eszik gyereket, de nem szeretnénk sport tagozatra beíratni a gyerkőcöt, mert nem sportos alkat. Persze mozgékony, de csak ha van kedve hozzá. Ez sokkal közelebb áll a gyerekhez. A tanító nénik is szimpatikusak neki. Szóval a gyereknek ez az osztály lenne a legjobb.
-Felíratkoztak amikor volt a játékos bemutatkozás?
-Nem.(Mert akkor éppen még csak 2 hetes volt Kerecsen így még nem nagyon tudtunk még semerre menni)
-Mert, hogy eléggé telített a humanisztikus osztály, de persze megnézzük, mit tehetünk.

Ebben maradtunk, rá egy bő hétre tavaszi szünet kezdete előtt 1 nappal meg is jött az értesítő.

"Kedves szülő! 

Értesítem.......nevű gyermekét felvettük iskolánk 1/B sport tagozatos osztályába...."

Ekkor egy picit elkenődtünk, hogy ezek szerint még se fért be a gyerek. Az A osztályba 29 gyerek került, a B-be 24. Volt egy adag lelkifurdalásom, hogy pont amiatt, hogy frissen szültem, nem írattam fel egy hülye listára. Na de már mindegy. Mondjuk az ovónéniknek ők is elképedtek, és bizarrnak érezték az ötletet, Tomi és a sport tagozat címszóval. A gyerek meg főleg: "Anya akkor én nem is fogok tanulni olvasni, csak sport lesz?" "Anya nem voltam elég kedves a ...nénivel, hogy nem kellettem az osztályába?" Láttuk, rajta hogy szomorú így egész hétvégén azon agyaltunk mi legyen. Bemenjek a suliba és álljak neki könyörögni? Vagy vigyem máshova? A szüleim is az utóbbit tanácsolták, így végül arra jutottunk, hogy  megkérdezzük a már megnézett másik sulit, utólagosan be lehet-e még iratkozni. Kicsit tartottam tőle, hogy tavaszi szünet miatt nem érek el senkit, de felhívtam őket, kedvesek voltak, mondták menjek be. Így hát beírattuk Tomit oda (is) abba az osztályba, amelyikbe kértük, az egyik ovis barátjával fog egy osztályba járni. Szintén humanisztikus szemléletű. Ők azt mondták mindent intéznek, a másik sulival nem kell nekünk a miatt rohangálni.
Megnyugodtunk, hogy elrendeztük a dolgot. A gyerek is örült, és újra várta a sulit, mert hát ez a csalódás, hogy "csak abba az osztályba fért be" erősen lelohasztotta az amúgy se nagy suliba menő kedvet.

Eltelt 1,5 hét lement a tavaszi szünet. Gondolom a Ranolder jelentkezett az Egrynél a gyerek papírjaiért, meg az átiratkozás végett. Egyszer csak csörög a telefonom: a vonalban az Egry alsó tagozatos igazgatóhelyettese volt.
-Miért nem mondtunk, hogy ennyire ragaszkodunk az A osztályhoz? Miért nem mentem be, meg lehet beszélni... végül is át tehetik az A osztályba, ha nagyon akarjuk. Mert, hogy ők nem nézték.(itt csend), ők azt hitték, hogy.(megint csend) szóval ők nem gondolták, hogy elvisszük másik iskolába. 

Lehet utólag döbbentek rá, hogy 3 gyerek van és így nem csak Tomit nem fogjuk oda járatni, hanem majd 2 év múlva Adélt se, és persze Kerecsent se. Mondtam, hogy majd még megbeszéljük apával, meg a gyerekkel. 
Tomi reakciója: "Mi ez a kavarás már megint!" 
Apa reakciója: "Ja, most már menne, hogy tudják, máshova visszük!"

Így végül megállapodtunk abban, hogy már nem kavarjuk tovább a helyzetet, maradunk a Ranolderbe. Ma visszahívott az Egryből a hölgy megmondtam, hogy köszönjük, de már nem mennénk oda.
Persze édesanyámnál már beütött az aggódás, hogy messze van a suli és mi lesz szegény Tomikájával. Na de már mindegy: D.

2011. május 3., kedd

Masszírozni akartam, de.... :(

 Történet onnan indul, hogy mikor a kismama masszőri képzettségemet szereztem egy tanfolyammal baba és kisgyermek masszázs oklevelet is bezsákoltam anno. Így Kerecsen majdnem minden este fürdetés előtt finom babamasszázsban részesül. Nagyon élvezi, mert közben mondókázunk , mókázunk. De elfogyott az olajunk, másnap(április 15) az egyik patika előtt sétáltunk(nem régen nyílt az egyik egészségügyi intézmény mellett/ben), így beugrottam olajat vételezni. Semmi extra, sima gyógyszertári napraforgó olaj. Aznap és még másnap se masszíroztunk, mert Kerecsen nem volt abban a hangulatban lehessen , másnap meg Tomi szülinapja volt,  így hát az olaj szépen pihent a táskámban. Harmadnap este vettem ki, megyünk a fürdőbe a pelenkázóhoz, gyerek levetkőztetve.

- Uram egy masszázst? Megengedi, hogy megmasszírozzam? 

A gyerkőcnek fülig ér a szája, mert tudja  mi következik. Nyitom ki az olajos flaskát, hááát olyan förtelmes avas szag csapta meg az orromat, hogy az csak még. Nézem a lejárati időt, na, ekkor dobtam egy hátast! 2011.04.09 átfirkálva!!! a nulla kettesre, vagyis csak az átírt dátum szerint nem járt le a szavatossága bő egy hete. Na de ha a 29-ei dátum a helyes akkor is eladták teljes 400Ft-os áron azt az olajat, ami 2 hét múlva lejár. A patikus egy szóval nem kérdezte, hogy elhasználom-e addig, vagy egyáltalán arról nem ejtett egy mukkot se, hogy figyeljek, mert le fog járni. Holott még hallhatta is, amikor Adél kérdésére válaszolva mondtam, hogy Kerecsen babát fogjuk vele masszírozni. Mondjuk a kiszerelés ideje 2011.01.12... Megnéztem a régi olajunk üvegét, amit még Pesten vett apa, a kórházi fürdetéshez, mert a túlhordás miatt erősen fel volt ázva a kicsi "sólymunk" bőre. Olyan kis rongyos volt a drága! Annak a palackozási dátuma január 5 és a lejárat október végéig szavatos lett volna, ha el nem fogy. Természetesen Murphy-törvénye szerint a blokkot már kidobtam a tárcámból, vagy simán el se hoztam a patikából, mivel pont erre nem számítottam, hogy egy  gyógyszerész fog átverni, és lejárt/lejárás közeli terméket eladni. Bár lehet nem gyógyszerész volt....
Természetesen ebből kifolyólag a masszázs aznap este is elmaradt, mert a már levetkőztetett gyerekkel nem álltam neki előkotorni a dúla táskámból más fajta bázisolajat. Csalódott volt! Nem kicsit! Én meg egyszerre dühös és szomorú.
Másnap bevásárlás közben az egyik nagyáruházban bementem, az ottani patikába. A gyógyszerész lány mosolyogva megkérdezte mennyi olajat szeretnék, hátra ment a kimérte az üvegcsébe és én 320 Ft-os áron megvettem. Lejárati idő 2011 december. Este megmasszíroztam a legényt és mindenki boldog volt.

Hogy miért csak most osztom meg ezt a történetet? 
mert vártam, hogy egy kicsit alább hagyjon a mérgem
mert még aznap este írtam egy e-mail-t a patika címére és vártam, a választ
mert reménykedtem benne, hogy ugyan így blokk nélkül megérdemlünk egy:"Elnézést!" vagy egy "Bocsánat!" mondatot
De nem így lett. Néma csend és avas szag ;)



2011. április 27., szerda

Szülinap

És ha már szépen felsoroltam mi minden is történt április 16-án,a napon amikor igazán családdá váltunk apával, akkor álljon itt az is, hogy miként is zajlott a nagyfiú születésnapja.

Ilyen volt 7 évvel ezelőtt!



















Ilyen most!












Tomi előre kikötötte, hogy ő semmire nem kíváncsi, vagyis minden legyen meglepetés... Ez az ő részéről hatalmas fejlődésnek mondható mivel ő az aki mindent szeretett tudni előre és megtervezni, mert a váratlan és meglepő dolgok őt nagyon megviselték. De idénre kinőtte ezt, és mosanában inkább a meglepetésekre hajt.
Ilyenek lettek a torták!

 Ezt az oviba vittük!
Fehér csokis mandula torta.





Ez pedig itthonra készült: Epres joghurt torta.








Így hát titokban készült a szülinapi "herkentyű burger" Spongya Bob után szabadon és persze az ajándékok is titokban lettek tartva. Édesanyáékétól megkapta az iskola táskáját naná hogy Star Wars-os! Tőlünk szintén SW ajándék várt rá délután egy rohamosztagos fegyver. Amire röviden csak ennyit mondott: "kiráááály!" Persze az igazi nagy meglepetés aztán este következett. A legjobb az volt benne, hogy igazán szervezést sem ígényelt , csak egy nagy adag mázlit. Mivel pont 16-án este az utcánk végén található vendéglőben zenés estet tartott Tomi keresztapja. Így hát este nyolckor azt mondtuk a gyerekeknek hogy ha van kedvük menjünk egyet sétálni... és :"Nini itt a Keresztapó!" :D Tomi annyira meghatódott és boldog volt, hogy még a könnye is kicsordult. Nagyon élvezte az ugyan csak egy órás mini koncertet. És hab a tortán, hogy Kerecsen babát csak megmutatni vittük le, de végül ő is maradt és csúcs szuperül csendben élvezte a zenét. Lehet emlékezett rá, hogy születése előtt 5 nappal is hallott és tetszett neki. :)

2011. április 16., szombat

Ma történt...

Ha kíváncsi vagy ennek a nap a mi életünkben fontos történéseire... kukkancs ide 

2011. április 15., péntek

Bemutatkozás gyanánt




Már majdnem egy hónapja elhatároztam, belevágok a bloggerkedésbe, de valahogy ez az első bemutatkozó bejegyzés nehezen született meg. Nehéz szülés ez nagyban jellemez engem, mind a valósan, mind átvitt értelemben. Halogatós vagyok, no. 
Hogy miről is fog szólni ez a blog?
Rólam/rólunk sok mindenről Anyuka vagyok, immár 3 gyerkőc anyukája így róluk, az életükről, de persze emellett dúla is vagyok, ami azért az anyukaságommal is összefügg, mert a miatt is lettem dúla, mert a gyermekeim születése meglátatta velem ennek a jó oldalát. És masszőr is vagyok, frissítő, baba és kismama masszőr így az ehhez kapcsolatos tapasztalásaim élményeim is helyet kapnak itt. 
De persze nyitott vagyok mindenre, így hogy a gyerkőceim egyik kedvencét idézzem:" A végtelenbe és tovább!" :)