Idén május 8-án volt a Madarak Fák napja. A gyerekek már napokkal korábban kezdték a programozását, hogy ők biza menni akarnak, mert az ovónéni azt mondta lehet madarakat nézni, meg hajózni. Aztán láttam is kiplakátolva, hogy reggel nyolckor madár-nézés a Mólónál az első 30 főnek hajóról. Persze tartottam tőle, hogy rossz idő lesz, erre a gyerekeket is felkészítettem lelkiekben, mint ahogy arra, is hogy lehet nem leszünk benne, az első 30-ba amilyen a mi "szerencsénk"... Így nem is keltünk korán...csak amikor szoktunk negyed 8 kor. De dicséretükre legyen mondva 7.40-re már megreggelizve felöltözve nyüzsögtek. Így nem volt más hátra mint Kerecsent belezsuppszolni a hordozó kendőbe. Papa segítségével leautókáztunk a partra. Mikor leértünk sehol senki, nem sokkal később jött a egyik utcánkbeli ovis társ gyerek, majd még szállingóztak az ovinkból. De negyed 9 re se voltunk még 10-en se rajtunk kívül. Hajó sehol... szervező se!! Aztán fél 9 felé többiek feladták a várakozást. Addigra be is borult az ég, és a Mólón amúgy is mindig fújó szél is feltámadt. Ekkor már mi is kezdtünk egyre csalódottabbak lenni. Már éppen indultunk haza, amikor jött a srác aki a hajós jegypénztárban van. Ő mondta, hogy a hajó csak 9 kor indul, de nyugodjunk meg jön és lesz hajózás ingyen. :D Ekkor már csak 10 perc volt kilencig így már csak azért is kibírtuk. Az első 30 fő... hát összesen voltunk 10-en, abból mi 5-en. ;) Nem sokkal később már fel is tűnt a hajó. A gyereket nagy izgalommal figyelték a kikötő hajót. Adél persze mikor kikötött a hajó és be lehetett volna szállni, berezelt, de sikerült rá venni, hogy ugyan már jöjjön, mert nem lesz senki aki vele maradjon. Végül ő élvezte a leginkább a majdnem egy órás hajó utat. Tomi inkább csak a hajó személyzetétől kapott plédbe burkolódzott, míg Adél fel s alá szaladgált. :)
A Libásnál a hajó jól kihúzódott a nádas felé így, elég sok vizi madarat láttak a gyerekek.
Kerecsen meg rájött hogy nem mozog a hordár... vagyis ülök/állok és nem sétálok így ő inkább cicire kéreckedett. Ami elég érdekes volt hogy egyszerre tartsam őt, a kendőt, a plédet és a cici is a szájába legyen, de azért elég diszkréten is tegyem nehogy valakinek zavarja a szemérem érzetét, hogy a fiam mellből eszik. Szerencsére sikerült mindezt megoldani így nem ordította végig a hajókázást.
Az idő persze hideg és szeles volt, de élmény volt ez az egy óra, szinte észre se vettük és újra a keszthelyi Mólón voltunk. El indultunk hazafelé, mert azt hittük ennyi volt a program mára. De a pavilon sornál összetalálkoztunk a gyerekek egyik ovis csoport társával meg az anyukájával, aki mint ovónéni a meghírdetett vetélkedő egyik állomásán lett volna. Ők is azt hitték lenn a parton lesz a vetélkedő, de aztán kinyomoztuk, hogy a Helikon parkban lesz. Tehát innen csoportosan át galloppoztunk a parkba, ahol már meg találtuk a többi ovis-t.A vetélkedő során parkban körbe nyolc állomáson kellett 4+1 bónusz kérdésre válaszolni a gyerekeknek, persze mi szülők súghattunk, de több ízben is meglepődtünk, hogy mennyi mindet tudnak a gyerekeink... amiről volt hogy nekünk fölnőtteknek lövésünk se volt. Szóval le a kalappal a picurok előtt. Minden helyes válaszért egy színes madárka matricát kaptak a fa alakú táblácskájukra. Végül 32 madarat gyüjtöttek össze. Ezzel holtversenyben lettek a 4-ek. Egy madaras könyvet, meg egy doboz zsírkrétát nyertek.
Egy asztalon voltak kitéve kitömött Magyarországon honos madarak pl. egy Kerecsensólyom. A gyerekek nagyot vidultak rajta.
A szerencsénk persze csak a verseny végéig tartott ki, mert ekkor eleredt az eső, de sikerült édesapámat riasztani hogy vigyen minket haza kocsival. Így éppen ebédre haza is értünk.
Délután mozizást rendeztünk megtartva a hajós filinget, a Karib-tenger kalózait néztük és ilyen chip-et ettünk, persze csak egy csomaggal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése