Ahogy nem rég
megemlékeztem róla Tomi már 7 éves lett. Így már nincs kecmec szeptemberben kezdi a sulit. Apával már régóta megy az agyalás hova is menjen. Szívem szerint a helyi magánoskolába adnám: Alacsony létszám, gyerekközpontú, hagyományőrző, szimpatikus, családias. Csak sajnos fizetős. Így hát nem nekünk találták ki. :(
Így most hogy már élesre fordul a dolog megnéztük a kínálatot.
Randolder
Egry
Ranolder : katolikus általános iskola. A volt Szendrei épülete. Én ugyan katolikus közép suliba jártam, de nem ez az elsődleges szempont, hiszen nem járunk templomba, és nincsenek megkeresztelve a csemeték. De itt kisebb az osztálylétszám 16-20 fős osztályok vannak így lehet, több idő jut 1-1 gyerekre. Aranyosak, kedvesek a tanító nénik. De ez messzebb van. A termek se olyan modernek, világosak.
Egry: Én is, az unokahúgaim, sőt a tesóim is odajártak, így mondhatjuk, otthon vagyunk itt, a tanárokat is ismerjük ki milyen. Körzetileg is idetartozunk. Közel is van. A termek szépek világosak. De magas az osztálylétszám.
Végül apával úgy döntöttünk legyen az Egry. Nyílt napon megnéztük a tanító néniket is. Találtunk kedveset, rendeset, humanisztikus módszer szerint oktatnak. Elmentünk beíratni a nagylegényt, Kerecsen velünk volt, a nagyok meg oviba. Na, beiratkozáskor már volt egy amolyan furcsa érzésem.
-Nagyon ragaszkodnak ahhoz az osztályhoz? Baj lenne, ha esetleg nem oda kerül?
-Persze tudjuk, a másik tanító néni páros sem eszik gyereket, de nem szeretnénk sport tagozatra beíratni a gyerkőcöt, mert nem sportos alkat. Persze mozgékony, de csak ha van kedve hozzá. Ez sokkal közelebb áll a gyerekhez. A tanító nénik is szimpatikusak neki. Szóval a gyereknek ez az osztály lenne a legjobb.
-Felíratkoztak amikor volt a játékos bemutatkozás?
-Nem.(Mert akkor éppen még csak 2 hetes volt Kerecsen így még nem nagyon tudtunk még semerre menni)
-Mert, hogy eléggé telített a humanisztikus osztály, de persze megnézzük, mit tehetünk.
Ebben maradtunk, rá egy bő hétre tavaszi szünet kezdete előtt 1 nappal meg is jött az értesítő.
"Kedves szülő!
Értesítem.......nevű gyermekét felvettük iskolánk 1/B sport tagozatos osztályába...."
Ekkor egy picit elkenődtünk, hogy ezek szerint még se fért be a gyerek. Az A osztályba 29 gyerek került, a B-be 24. Volt egy adag lelkifurdalásom, hogy pont amiatt, hogy frissen szültem, nem írattam fel egy hülye listára. Na de már mindegy. Mondjuk az ovónéniknek ők is elképedtek, és bizarrnak érezték az ötletet, Tomi és a sport tagozat címszóval. A gyerek meg főleg: "Anya akkor én nem is fogok tanulni olvasni, csak sport lesz?" "Anya nem voltam elég kedves a ...nénivel, hogy nem kellettem az osztályába?" Láttuk, rajta hogy szomorú így egész hétvégén azon agyaltunk mi legyen. Bemenjek a suliba és álljak neki könyörögni? Vagy vigyem máshova? A szüleim is az utóbbit tanácsolták, így végül arra jutottunk, hogy megkérdezzük a már megnézett másik sulit, utólagosan be lehet-e még iratkozni. Kicsit tartottam tőle, hogy tavaszi szünet miatt nem érek el senkit, de felhívtam őket, kedvesek voltak, mondták menjek be. Így hát beírattuk Tomit oda (is) abba az osztályba, amelyikbe kértük, az egyik ovis barátjával fog egy osztályba járni. Szintén humanisztikus szemléletű. Ők azt mondták mindent intéznek, a másik sulival nem kell nekünk a miatt rohangálni.
Megnyugodtunk, hogy elrendeztük a dolgot. A gyerek is örült, és újra várta a sulit, mert hát ez a csalódás, hogy "csak abba az osztályba fért be" erősen lelohasztotta az amúgy se nagy suliba menő kedvet.
Eltelt 1,5 hét lement a tavaszi szünet. Gondolom a Ranolder jelentkezett az Egrynél a gyerek papírjaiért, meg az átiratkozás végett. Egyszer csak csörög a telefonom: a vonalban az Egry alsó tagozatos igazgatóhelyettese volt.
-Miért nem mondtunk, hogy ennyire ragaszkodunk az A osztályhoz? Miért nem mentem be, meg lehet beszélni... végül is át tehetik az A osztályba, ha nagyon akarjuk. Mert, hogy ők nem nézték.(itt csend), ők azt hitték, hogy.(megint csend) szóval ők nem gondolták, hogy elvisszük másik iskolába.
Lehet utólag döbbentek rá, hogy 3 gyerek van és így nem csak Tomit nem fogjuk oda járatni, hanem majd 2 év múlva Adélt se, és persze Kerecsent se. Mondtam, hogy majd még megbeszéljük apával, meg a gyerekkel.
Tomi reakciója: "Mi ez a kavarás már megint!"
Apa reakciója: "Ja, most már menne, hogy tudják, máshova visszük!"
Így végül megállapodtunk abban, hogy már nem kavarjuk tovább a helyzetet, maradunk a Ranolderbe. Ma visszahívott az Egryből a hölgy megmondtam, hogy köszönjük, de már nem mennénk oda.
Persze édesanyámnál már beütött az aggódás, hogy messze van a suli és mi lesz szegény Tomikájával. Na de már mindegy: D.
